Szeptember 3-4-5 (csütörtök-péntek-szombat)
Körmendi hétvége
3. csütörtök
Indulás:8 órakor a Körmendi úti Interspár parkolóból kerékpárral
Útvonal: Szombathely-Nárai-Ják-Körmend kemping.
Ebéd után a város látnivalóinak megtekintése Mosonyi Marika vezetésével. Várkert, múzeum, vadászlak. Este tábortűz, sütögetés hozott anyagból.
4. péntek
Indulás: 9.30-kor a Körmendi állomásról vonattal Csákánydoroszlóra. Vízre szállás az egyesület által biztosított kenukkal és vezetővel. Evezés a Körmendi kempingig. Út közben pihenő, délután bográcsozás.
5. szombat
Kerékpártúra a környéken, haza tekerés.
A kempingben a szállásdíj:
- két személyes faház ágyneművel, törölközővel 3.500 Ft/fő,éj (várhatóan lesz kedvezőbb szállás is)
- sátorhely 1.000 Ft/fő,éj + 100 Ft a melegvíz
Változás!
Szállás a Honvédségi üdülőben, 1100 Ft/fő, éj. Ágynemű, hűtőszekrény van.
A pénteki bográcsozáshoz várjuk azokat is, akik a túrákra nem jönnek. A Rába jelenleg biztonságos, de az időjárás függvényében változhat a program. A szúnyogok ellen hosszú ujjú ruhát, riasztót, füstölőt célszerű hozni.
2020-08-30
2020-08-27
Augusztus 31. hétfő
Ikervári túra
Ladó Miklós túratársunk meghívására a napot a Rába Ikervári szakaszán töltjük.
Lehetőség lesz evezni, napozni, piknikezni, és talán fürödni is.
Találkozás:8 órakor az MMIK parkolóban.
Utazás: autókkal, előzetes egyeztetéssel.
Kérem, hogy szombat estig jelentkezzenek azok, akik szeretnének jönni, és azok is, akik tudnak autóval jönni.
Ikervári túra
Ladó Miklós túratársunk meghívására a napot a Rába Ikervári szakaszán töltjük.
Lehetőség lesz evezni, napozni, piknikezni, és talán fürödni is.
Találkozás:8 órakor az MMIK parkolóban.
Utazás: autókkal, előzetes egyeztetéssel.
Kérem, hogy szombat estig jelentkezzenek azok, akik szeretnének jönni, és azok is, akik tudnak autóval jönni.
2020-08-23
2020-08-22
Alpokalja TE túratábor
Magyarország
szép! - Karancs-Medves
Túrák
Salgótarján környékén
Szelíd hegyek, barátságos, vendégszerető emberek
Túráink
bázisa Salgótarján volt. A városszéli kis tó partján, hegyek karéjában fekszik
a Tarjáni Gyermektábor. Egyszerű, olcsó faházai a békés zöldövezetben jó
szállásnak bizonyultak a magunkfajta bakancsos turisták számára.
Első
túranapunkon aztán rögtön módosítani kellett. Egész éjszaka szakadt az eső,
ezért a hegyi túra helyett az ipolytarnóci kirándulást hoztuk előbbre. A
buszmegállóig így is bőrig áztunk az esőben, de mire leszálltunk a buszról, a
nap ismét kisütött.
Ipolytarnócon egy csodálatos
időutazás várt ránk. A majd húszmillió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófának
köszönhető, hogy az akkori földi élet nyomai – növények lenyomata, őslények
lábnyomai, cápafogak, megkövesedett fák – megőrződtek számunkra. A stílusos
fogadóépületből a geológiai tanösvény bejáratához siettünk, ahonnan indult a
szakszerű, érdekfeszítő vezetés. A bemutató épületben ősállatok animált
vetítése tette még érzékelhetőbbé a múltat. A közel egyórás túra után bőven
akadt még látnivaló a park területén. A program csúcspontja azonban a 4DX mozi
volt. Idősíkokon repültünk át szimulációs székeinkben, hogy szinte érinthessük
az őserdőkben és tengerek mélyén élő őslényeket.
Ipolytarnóc
jó egynapos program, mi azonban a főbb látnivalók megtekintése után siettünk
vissza Salgótarjánba. Az eső még délelőtt elvonult, a ragyogó napsütés pedig
túrára csábított minket.
Úgy
gondoltuk, hogy a mai napra tervezett túrát délután is végig tudjuk járni. Így
is lett, bár kissé feszített tempóban gyalogoltunk. Salgótarjánból a sárga sáv
jelzést követve indultunk hegynek fel, völgynek le, hogy aztán kíméletlen
meredek emelkedőn érjünk fel a Karancs-nyeregbe. Itt rövid pihenőt engedélyeztünk
magunknak, majd nekivágtunk az újabb és újabb emelkedőknek, míg végül csak
feljutottunk a 727 m magas Karancs tetejére,
melyet „palóc Olimposznak” is neveznek. A kilátó tetejéről elénk táruló
panoráma azonban kárpótol minket a fáradtságért. Körben hullámzó hegyek,
közöttük megbújó kisebb-nagyobb települések.
A piros háromszög jelen ereszkedtünk vissza a táborba. Ez a kb. 13 km-es túra 609 m-es szintemelkedéssel
valóban belefért a délutánba. Így a mai napon két programot is teljesítettünk.
Következő
napra már garantált a jó idő. Szép napsütésben rövid buszozás után
Eresztvényből kezdjük meg mai utunkat helyi túravezetőnkkel, Krisztiánnal, aki
nemcsak kalauzol minket, hanem sok-sok hasznos információt, ismeretet is kapunk
tőle a nap folyamán.
Első
állomásunk Somoskő. A vulkáni csúcsra épült középkori vár szomorú példája az
igazságtalan Trianoni döntésnek. A szerződésben a falut is Csehszlovákiának ítélték,
dr Krepuska Géza közbenjárására sikerült elérni, hogy Somoskőt Magyarországnak
ítéljék. A vár viszont a mai napig a határ túloldalán maradt. Szerencsére ma
már a határok átjárhatósága megkönnyíti felkeresését.
A
faluból enyhe emelkedőn érünk fel a vár alá. Itt áll az Aradi vértanuk emlékhelye, majd kicsit
feljebb a Petőfi-kunyhó. Állítólag itt szállt meg a költő, mikor 1845-ben
Somoskőn járt.
Ezt
írta az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de
bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.” Valóban
kicsi vár, de gyönyörű a panoráma.
Lábainál a falu, átellenben magasodik Salgó vára. A vár falaihoz az építőanyagot részben a hajdani lávaömlés különös alakú kövei adták. A várból a szlovák oldalon folytatjuk utunkat. Hamarosan elénk tárul a világhírű bazaltzuhatag, öt-, hatszögletű, hajlott oszlopaival. Ehhez hasonló például az Óriások útja Írországban. Lejjebb kőtenger borítja be a vár alatti lejtőt. Tovább haladva érkezünk meg a Macskalyuk-bányához, mely hajdan hazánk egyik legnagyobb bazaltbányája volt, ahol a macskakövet készítették az utak burkolatához. A bánya köré valóságos kis település épült, melynek ma már a romjait is alig találjuk.
Lábainál a falu, átellenben magasodik Salgó vára. A vár falaihoz az építőanyagot részben a hajdani lávaömlés különös alakú kövei adták. A várból a szlovák oldalon folytatjuk utunkat. Hamarosan elénk tárul a világhírű bazaltzuhatag, öt-, hatszögletű, hajlott oszlopaival. Ehhez hasonló például az Óriások útja Írországban. Lejjebb kőtenger borítja be a vár alatti lejtőt. Tovább haladva érkezünk meg a Macskalyuk-bányához, mely hajdan hazánk egyik legnagyobb bazaltbányája volt, ahol a macskakövet készítették az utak burkolatához. A bánya köré valóságos kis település épült, melynek ma már a romjait is alig találjuk.
Utunkat
Közép-Európa legnagyobb területű bazaltfennsíkján, az 520-570 m tengerszint
feletti magasságban elterülő Medves-fennsíkon folytatjuk.
Virágokkal, gyógynövényekkel teli, pompázatos réteken sétálunk a néhol magas
fűben.
Itt
szinte érintetlen a természet. Körben a láthatáron belesimul a fennsík a hegyek
lágy tengerébe. Hamarosan visszatérünk a magyar oldalra és Salgó várának
vesszük az irányt. A Medves-vidék egyik legszebb vulkanikus eredetű csúcsa a
625 m magas Salgó, melyen büszkén állnak a régi vár romjai. A hely nagy
költőnket, Petőfi Sándort is megihlette. Így ír Salgó c. versében:
„Nógrád s Gömör
közt hosszan nyúlik el
A Mátra egyik
erdőséges ága,
Miként sörényes,
elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten
messze tájakig.
E hegytetői
kősziklára ül
Borús napokban a
pihenni vágyó
Terhes felhőknek
vándor serege;
….
Itt állt
Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre
nyujtja vakmerő
Kezét, hogy
onnan csillagot raboljon;”
A
várat enyhe emelkedőn Salgóbányáról közelítettük meg. Az úton sajnos már nem
lábon áll, csupán fekve, kettészelve tekinthető meg „Petőfi fája”.
Fent
a várat épp ifjak harsány serege szállta meg. Néhányukat nem varázsolja el a
gyönyörű panoráma, csupán minél előbb letudandó programnak tekintik a
kirándulást. Pedig a látvány lenyűgöző! Szemben, szinte kéznyújtásnyira Somoskő
vára áll a csúcson, a távolban pedig a Tátra magaslatai foglalják el a
láthatárt.
„Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,”
(Petőfi Sándor: Salgó)
A
másik oldalon a magasból sorra vesszük következő túráink célpontjait.
A
várból átsétálunk a pár száz méterre található Boszorkánykőre. Itt geológiai
tanösvény mutatja be egy hasadékvulkán kőzeteit. Tetejéről belátjuk a Mátra és
Bükk vonulatait.
A
Tatár-árkon keresztül ereszkedünk le Salgótarjánba, pontosan a táborunkhoz érkezünk.
A nap szépen eltelt, a közeli büfében már csak szegényes kínálat fogad minket,
így a vacsorát részben a boltból oldjuk meg.
Másnap
– mint eddig minden reggel – korán kelünk, így nyolc órakor már Bárnáról
indulhatunk a túrára, melynek célja a Kiskő és a Nagykő. Bárna tündéri,
aprócska zsákfalu a hegyek ölén. Túránk nagyrészt a kék sávval jelzett
Kohász-úton vezet. A faluból az új Kálvária érintésével kapaszkodunk felfelé. A
381 m magas Kiskő alatt találjuk a barlangot, mely több millió évvel ezelőtt a
vulkánkitörések során jött létre egy gázbuborék maradványaként. Ma denevérek lakják. Jó szolgálatot tettek a
magunkkal hozott fejlámpák, így belülről is megcsodálhattuk a barlangot.
A
Kiskő tetején rövid pihenőt tartottunk, majd újult erővel vágtunk neki az
átellenben emelkedő Nagykőnek. Az 520 m magas Nagykő a környék legnagyobb
bazaltkúpja. Változatos növényzet fedi. Csúcsáról pazar kilátásban
gyönyörködhetünk. Alattunk hullámzanak a
Cserhát, Mátra, Bükk vonulatai, de ellátni az Alacsony- és Magas-Tátráig is.
Rövid
úton ereszkedünk le a faluba, ahonnan gyalogosan térünk vissza Salgótarjánba.
Nem kis nehézség árán, ugyanis a falu határában eltűnik a jelzett út. Keressük
mi minden lehetséges irányban, végül az utolsó házak egyikében lakó hölgy
igazít minket útba. Nem csoda, hogy nem találtuk! A földút mellett balra, egy
magánterületen kell felkapaszkodni úttalan erdőszélen. Feljebb aztán már látjuk
a fára festett jelet. Innen gond nélkül haladunk tovább a nem túl látványos, de
hűs erdőben vezető túraúton. Hosszú, véget nem érő üdülőövezeten menetelünk át,
míg megérkezünk Salgótarján központjába. Itt végre találunk egy nagyon jó kis
éttermet, a CZZ-t. Grátisz, hideg
ásványvízzel mentenek meg minket a kiszáradástól a nagy hőségben, aztán persze
jöhet a hideg csapolt sör is, valamint kedvünkre válogathatunk a vidék
specialitásaiból. Jó kis nap volt ez!
Következő
nap ismét Bárnára buszozunk. Mint kiderült, a legegyszerűbben innét tudjuk
megközelíteni a Szilváskőt. A templom mellett vezet a jelzett út. Szerencsénk
van, mert épp akkor kaszálták le a szűk kis utat. Nem túl megerőltető emelkedőn
haladunk felfelé, a helyiek szerint fél óra alatt felérünk a Szilváskőre. A
hegycsúcsok alatt magányos tanyához érünk. Hamarosan elbeszélgethetünk „fiatal”
gazdáival is, akik a zajos nagyvilágból itt leltek békés napokra. A tanyától
szép erdőben, délceg, matuzsálemi bükkfák között kapaszkodunk fel a
Kis-Szilváskő 620 m magas csúcsára. Óvatosan járunk körbe a megbúvó hasadékok
között.
A
Nagy-Szilváskő alig magasabb, 628 m. Keressük a geológiai tanösvény tábláit,
néhányra rá is lelünk, nem éppen sorrendben. A tetőn a felhagyott bányászat
nyomán érdekes omladékhasadékok jöttek létre.
Megtaláljuk
a kilátópontot is, majd még kísérletezünk keveset az információs táblák
keresésével, aztán indulunk tovább. Megcsodáljuk a bazaltoszlopokat, melyek
zuhatagként omlanak lefelé, s legalább olyan szépek, mint amilyeneket
Somoskőnél láttunk. Innen ma csupán Salgóbányáig gyalogolunk. A kocsmában
hűsítjük magunkat, szemben a Zenthe Ferenc emlékparkban
pihenünk a busz indulásáig.
Ma
viszonylag korán értünk a szállásra, vacsorára sütögetni fogunk. A közeli
boltban vásárolunk mindenféle jót, majd a pattogó tábortűz mellett sörözve,
borozva várjuk, hogy megfelelő legyen a parázs a sütéshez. Jó levezetése ez a
napnak a tábor esti békéjében.
Utolsó
túranapunkra előre nem tervezett programot választunk. Sok jót hallottunk a Páris patak szurdokvölgyéről, melyet palóc
Grand Canyonnak is neveznek.
Litkéig
buszozunk közel egy órát, majd megkezdődnek kalandjaink. A falu szélén még ott
a túraút jelzése, amelyen a szurdokhoz juthatnánk. Az út azonban hamarosan alig
átjárható, tüskés, bozótos részbe vezet, jelzés persze sehol. Átküzdjük
magunkat, akár Csipkerózsika kastélya körül járnánk. Aztán tisztul az út,
jelzésre is akadunk, persze nem sokáig. Az erdőben elveszett Tibi, és nem volt
információ. Nem egyszerű a keresés térerő nélkül, de rövidesen megkerül
elveszett és keresője is. A lányok örülnek, hogy most az egyszer nem ők vesztek
el!
Végül
magunk sem tudjuk hogyan, de jeltelen utakon ösztönösen haladva egyszer csak
megpillantjuk egy templom tornyát. Pontosan Nógrádszakálra érkeztünk. Itt
mindjárt belebotlunk egy nagyon kedves helyi emberbe, akitől sok mindent
megtudunk a településről: a középkori eredetű plébániatemplom egyik harangja
1523-ból való, az ország egyik legrégibb harangja; A mellettünk látható romok
már csak nyomai a hajdani kastélynak, melyben gyakran megfordult Madách Imre is.
Az idekerült hagyatékának sajnos nagyrészt nyoma veszett. Elmondta azt is, hogy
a túlzottan felkapott Páris-patak völgyénél sokkal szebb szurdokvölgy is van a
környéken. De mi az előbbit szeretnénk megtekinti, ezért elköszönünk, s
indulunk a szurdokba. Sietünk, mert jó lenne elérni a 13 órakor induló buszt,
délután a salgótarjáni Bányászati Múzeumba készülünk.
Átvágunk
a falun, gyorsan lefényképezzük a legrégebbi, 1600-as évekbeli kőépületet, majd
az Ipoly partján kis idő múlva megpillantjuk a szurdok bejáratát jelző táblát.
Könnyű odatalálni, mert az útról számtalan autó kanyarodik be. A helyiek
szerint nem tesz jót a sok látogató sem a környezetnek.
A
szurdok bejáratánál kis fogadóépület áll információs táblákkal, a szurdokon
tanösvény vezet végig. A patakvölgy most száraz, csupán az elmúlt napok
esőzéseitől csúszós itt-ott a talaj és a kövek. Több millió éve hatalmas folyó
kanyargott itt, lerakva üledékét. A kőzetekbe vájt folyómederben láthatjuk a
különböző földtörténeti korok emlékeit, a geológiai folyamatokat. A meredek
oldalban kőzetbe ágyazódott fatörzsek lenyomatai, ún. fatörzsbarlangok
láthatók.
Előre
haladva a meredek, magas falak között, egyre szűkül az út. Fejünk felett fák
hajolnak össze, az oldalban páfrányok burjánzanak. Gyorsan végére érünk az
egyébként alig 350 m hosszú szurdoknak. Kalandozhatnánk még az oldalágakban, de
a fentről érkezők mondják, hogy az az ág beomlott, fák torlaszolják, nem
járható. Így megelégszünk ennyivel, amúgy is megkeseríti az itt tartózkodást a
párás levegőben elszaporodott szúnyogok agresszív hada. Érdemes volt ide jönni,
egyszer ezt is látni kell. De most rohanás a buszra, mert a következő csak késő
délután indul.
Szerencsénk
volt, így délután jutott idő a Dornyai Béla Múzeum Bányászati Kiállítóhelyének megtekintésére is.
Este
parázson sült vacsora készült: az erdőben talált gomba mellé került mindenféle
finomság, ami még fellelhető volt nálunk. Pezsgővel ünnepeltük a sikeres, szép
látnivalókban, élményekben gazdag túrahetet.
Persze
látnivaló akad még bőven a környéken, érdemes lesz még visszatérni!
Addig
is jó szívvel ajánljuk mindenkinek rövidebb-hosszabb kirándulásra hazánknak ezt
a kicsit méltatlanul ritkán látogatott részét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)