Hétvége a Bakonyban

Szombaton reggel szép napsütéses időben érkezett meg 18 fős csapatunk a Bakony északnyugati szélén fekvő kis településére, Döbröntére. A falu neve szláv eredetű, már 1330-ban szerepel írásos emlékekben. A 16. században elnéptelenedett. Az 1760-as években a környék legnagyobb földesura, Somogyi Miklós német és magyar telepesekkel népesítette be birtokát. A II. világháború után Németországba telepítettek ki sok családot.
Szállásunk, a Balló vendégház fölött magasodik a település nevezetessége, Szarvaskő vára, illetve a várnak napjainkra megmaradt romjai. A várat 1373-74 körül építtette Himfy Benedek, Nagy Lajos király hadvezére. Gyorsan meghódítjuk a várdombot, néhányan a romos falakat is. Körben csodálatos panoráma tárul elénk, látjuk még a Schneeberg és a Rax csúcsait is..
A falut elhagyva Magyarpolány felé vesszük az irányt. Utunkat kidőlt fák tömege nehezíti, kerülgetjük őket a tüskés, bozótos oldalban, vagy átmászunk alattuk, felettük. Így aztán az út megtételéhez majdnem kétszer annyi idő szükséges, mint terveztük. Magyarpolány előtt a Szent-kútnál megállunk kicsit pihenni, innen már sima úton érünk be a településre, ahol elsőként a kocsmát célozzuk meg, hogy leöblítsük az út porát. „A települést 1171-ben említik először, később, a török kor háborúi során elnéptelenedett. A falut újraépítették, majd 1752 környékén német telepesek is érkeztek. Kettős falucska alakult ki: Német- és Magyarpolány, melyeket csak egy szekérút választott el, de két bíró igazgatott. Közös uruk a zirci apátság volt.” (http://www.vendegvaro.hu/Magyarpolany)
A kocsmától elindulunk megtekinteni a Nemzeti Örökség részét képező Petőfi utcát, ahol régi bakonyi házakat látunk. A falut egyébként 1993-ban Európa Nostra-díjjal tűntették ki, a megőrzött hagyományos faluképért.
A barokk stílusú, Szent László tiszteletére szentelt római katolikus templomtól kis fahíd vezet át a plébánia barokk épületéhez. A templomtól 153 lépcsőn jutunk fel a Kálváriára. A lépcsők mellett az 1770-80 körül épült stációk állnak életnagyságú, festett faszobrokkal. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, a dombon pedig az 1910-ben épített Fájdalmas Szűz kápolnája, neogót stílusban.
Magyarpolánytól a sárga majd zöld kereszt jelen haladunk tovább a Vadászházig, innen a Köves patak szép völgyében a Csurgó-kútig, Csurgó-szikláig. Kis pihenő és késői ebéd után Bakonyjákó felé vesszük az irányt. Az út hamarosan kalandossá válik: kidőlt fák, tüskés bokrok, kerítés alatti átkúszás, el-eltünedező jelzések. Így aztán kis kerülővel, Farkasgyepü érintésével (ahol viszont ihatunk életmentő sört) érkezünk meg Bakonyjákóra. Itt a Döbröntére vezető két sárga kereszt jelű út közül sikerül kiválasztanunk a rosszabbikat. Szinte áthatolhatatlan, bozótos hegyoldal, alig járható patakmeder, tüskés szederindák, kidőlt fák nagy mennyiségben, a jelek pedig eltűntek. Néhány arcon már a kétségbeesés jeleit vélem felfedezni. De sikerült legyőzni az akadályokat. A patak végül elvezetett minket a helyes irányba, s bár már esti szürkületben, de hamarosan megpillantottuk a szállásunk feletti várromokat.
Másnap reggel Bakonybél az úti cél. Elsőként a bencés rend 1754-ben épült barokk templomát látogatjuk meg, melyet Szent Móric tiszteletére emeltek. A templom legnagyobb értékét az itt látható festmények adják: a főoltár alsó képe Szent Istvánt és Gizellát ábrázolja, amint felajánlják a kolostort a Szűzanyának. A legértékesebb kép Dorfmeister István alkotása, a Szent család hazatérése Jeruzsálemből Názáretbe. Értékes a templom 250 éves orgonája.
A faluból a barlang jelzéseket követve erős emelkedőn jutunk fel a Likas-kő barlanghoz, majd a kék háromszöget követve újabb meredek kaptatón a Podmaniczkyak félelmetes rablólovag várának, Bakonyújvárnak a falmaradványaihoz. A Várhegyről ismét kidőlt fákkal teli úton jutunk le a Gerence vadregényes völgyébe, majd az odvaskői parkolóból meredek lépcsősoron és emelkedőn megérkezünk az Odvaskői-barlanghoz. Innét a csoport egy része rövidebb úton visszatér Bakonybélre, tizenketten folytatjuk az utat a Kőris-hegy irányába. Az Öreg-Szarvad árokból hosszú, meredek oldalon kapaszkodunk fel, jelzés hiányában a Boroszlán tanösvény helyett a Medve-kő irányában érjük el végül az országos kéktúra útvonalát. Az idő későre jár, ezért úgy döntünk, hogy innét mi is visszatérünk a kéken a kocsikhoz. Adós maradok a csoportnak a Kőris-heggyel. Majd legközelebb itt folytatjuk!