2009-09-13

Túra a Somló-hegyen

Kicsi, de lelkes csapattal érkeztünk meg szombaton reggel Somlóvásárhelyre. a Somló-hegy környéki borvidék központjába. A település 1996-ban ünnepelte fennállásának ezeréves évfordulóját, de már az őskortól kezdve lakott terület volt, a régészek halomsírt tártak fel a környéken. Rövid sétát tettünk a falu központjában, ahol már javában folyt a készülődés a Somlói Napok aznapi rendezvényeire, majd elindultunk a Somlóra.
A 431 m magas vulkáni tanúhegy nevét a területét egykor szinte teljesen befedő somról kapta.
A szél pusztító munkája, a csapadékvíz, a patakok, folyók vizének romboló ereje nyomán a térszín lesüllyedt, a Somló bazaltkúpja pedig egyre jobban kiemelkedett a tájból.
Itt található hazánk legkisebb történelmi borvidéke, az itt termett borokat régen egyenrangúnak tartották a tokajival.
A faluból rövid, egyenes úton értünk a hegy lábához, majd a sárga jelzésen indultunk felfelé. A jelzett út egy rövid szakasza járhatatlan volt, tüskés bokrok nőtték be sűrűn, így mellette, a szőlősorok között haladtunk tovább. Hatalmas bazaltkövekből kialakított "lépcsősoron" kapaszkodtunk fel a "kőkonyhához", ahonnan már szép kilátás nyílt a tájra. Rövid pihenő és borozás után megnéztük a 18. századi taposókutat, a Szent Margit-kápolnát, majd a Kitaibel-tanösvényen haladva hamarosan megérkeztünk a hegy északi oldalán található várhoz. Somló várát 1352-ben említi először írásos emlék. Falai viszonylag épen megmaradtak. Lefelé a várból a Kinizsi-sziklát kerestük. Ez egy bazaltszikla, melyen egy nyereg alakú mélyedés látható. A monda szerint ezen a sziklán pihent meg Kinizsi Pál, amikor a várat tulajdonába véve felgyalogolt, hogy megszemlélje az ajándékot. A meredek úton elfáradván leült a sziklára és a nehéz teher alatt horpadt be. Közvetlen az út mellől nézhető meg, bal oldalon kis csapás vezet az erdőbe, amelyről a szikladarab lecsiszolódott tetejére is fel lehet mászni. Ezzel nem elégedtünk meg, jobbra letérve az útról a meredek hegyoldalban még kerestünk más sziklákat is, majd felkapaszkodtunk a kilátóhoz. Lefelé kis kerülővel, a Szent Ilona-kápolna érintésével mentünk, folyamatosan nassolva az út mellett termő szőlőt, diót, szilvát. Befejezésül bort kóstoltunk egy nem túl barátáságos pincészetben, majd a Somlói Napok rendezvényeinek helyszínén.
Könnyű, laza, de szép kis túra volt. Köszönjük Tamásnak!

Nincsenek megjegyzések: