2009-10-31

Őszi barangolások a Balaton-felvidéken

Kényeztetett az időjárás minket az elmúlt hosszú hétvégén. Még a második napon is, amikor csupán szemerkélő esőben kellett útra kelni, rosszabb is lehetett volna. Az első és a harmadik nap azonban igazi nyárvégi meleggel lepte meg kis csapatunkat.
A bázis a Fűzfői TE szentantalfai kulcsosháza volt. Szentantalfa 417 lelkes kis település Zánka és Nagyvázsony között. Három oldalról hegyek koszorúzzák, délről a Balaton panorámája tárul a szemünk elé. Első nap Dörgicse felé vettük az irányt. Szőlőhegyek között vezetett az út, s bár a szüret már mindenütt befejeződött, azért találtunk még szőlőt a tőkéken. Első megállónk a 13. századi Szent Balázs templomromnál volt. Gyönyörű kilátás nyílt innen a Káli-medence keleti felén fekvő szőlőhegyekre. Ebédünket a Kossuth-kilátó tövében fogyasztottuk el, majd újabb templomrom következett, a kisdörgicsei templomrom, amely árpádkori román stílusú kőtemplom a 13. század elejéről. Kisdörgicse és Felsődörgicse között az út mellett megtekintettük a 18. században (egyesek szerint már a római korban) épült kőhidat, majd igazi meglepetés volt a Kűvölgy. A rövid, de szép szurdokban sziklafalak (mászolfalnak is használják), hasadékok, mohás, páfrányos kövek mellett vezetett az út. Kiérve a szurdokból hatalmas levendula mező bódító illata fogadott minket. Innen hamarosan megérkeztünk a környék talán legszebb helyére, az alsódörgicsei Boldogasszony templomromhoz. A középkori egyházi építészet szép emléke, ma már csak az oromfala magasodik a falu fölé. Mellete a Gernye hegyi pihenőt találjuk, tűzrakóhelyekkel, padokkal és nem utolsósorban a gyönyörű panorámával, a Zánkáig húzódó szőlőkön át egészen a Balaton déli partjáig.
Első napunknak egyetlen - de nagy - hiányossága volt, nem találtunk útközben sehol sem nyitva tartó kocsmát vagy borospincét. Jobb hiján a szállásunkon kárpótoltuk magunkat a hazai palackokból.
Másnap reggelre szürke felhők ülték meg a tájat, szemerkélő esőben indultunk Nagyvázsony felé. Késő délelőtt érkeztünk a Tálodi-völgybe, ahol Pula falu határában található a pálos rendi szerzetesek kolostorának romja. Első okleveles említése 1263-ból való, 1552-ben, a törökök közeledtére felrobbantották. Mellette forrás és pihenőhely várja a turistákat.
Nem messze innen az Ilona templom romjai találhatók. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stilusban. 1548-tól már elpusztult a település. A templomból mára alig maradt valami, azt is benőtte a növényzet.
Újabb rövid gyaloglás után pedig megérkeztünk a Nagyvázsony melletti pálos (Szent Mihály) kolostor és templom romjaihoz. Kinizsi Pál építtette későgótikus stílusban a kenyérmezei csata zsákmányából 1483-85 között, 1552-ben a török közeledtére felrobbantották.
A déli harangszó Nagyvázsonyban köszöntött minket. Rövid városnézés után megpihentünk egy vendégszerető kocsmában, ahová még Zsömi kutya is bejöhetett velünk. Időközben az eső is elállt, Vöröstó felé vettük az irányt. A falu szépen megőrízte a népi építészet emlékeit.
Felkapaszkodva a Kálváriára utunk kicsit kalandossá vált, nem mindig találtuk meg a jelzéseket. A felhők viszont eltűntek, mire a Herendi templomromhoz értünk már a nap is kisütött. A középkori Herend település temlomának maradványait alig lehet észrevenni a fák között. A falut és a templomot a törökök pusztították el.
A hosszú túra végén ugyancsak jó volt megérkezni Szentantalfára. A jóleső fáradtság azonban nem szegte kedvünket. Vacsora után éjszakába nyúló dalolás következett.
Vasárnap reggel elköszöntünk vendéglátónktól, majd autóba szállva elindultunk Tihany felé. Útközben megnéztük Balatonudvariban a műemlék temetőt, ahol a szív alakú sírkövek találhatók. A temetőt az 1770-80-as években nyitották meg a református és a római katolikus hívek számára. 1887-ben különítették el egymástól a református, a római katolikus és az izraelita temetőt.
Aszófőn csatlakozott hozzánk még két túratársunk, majd a kocsikat az Apáti templomnál hagyva elindultunk harmadik túránkra. Ez a nap volt a hosszú hétvége megkoronázása. A félsziget természeti szépségei, az őszi lombkoronák festői színei kápráztattak el minket. A hegyek gerincén haladva egyik oldalon a Balaton vize kéklik alattunk, másik oldalon a Belső-tó, majd hamarosan az Aranyház tetejéről feltűnik a háttérben Tihany is az apátsági templommal. Leereszkedve, majd a Belső-tó partján elsétálva megérkeztünk Tihany faluba. Itt azonban lépni is alig lehetett a sok embertől. Kirándulók tömege érkezett a Tihanyi Garda Fesztiválra, amely egy nagy népszerűségnek örvendő "hal ünnep". Elég gyorsan "menekülőre" fogtuk a dolgot, alig vártuk, hogy újra csendesebb utakra érjünk. A Külső-tó partján, szőlők között hamarosan visszaérkeztünk az Apáti templomnál hagyott autókhoz.

Nincsenek megjegyzések: