Berzsenyi 30 - útvonalbejárás

„Messze setétedik már a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.”

(Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-aljától)


A genius loci sokáig velem maradt. A hosszúra nyúlt útvonalbejárás fáradalmait Berzsenyi kötettel a kezemben pihentem kis este, elmerengve régi időkön.
Nappal bozótot irtottunk, elhalványult jelzéseket festettünk újra, az útvonal leírását javítgattuk, hogy április 10-én a már hagyományos teljesítménytúránkon, a Berzsenyi 30-on (és a Vulcan(h)uszon) induló túrázók gond nélkül teljesíthessék majd a távot. Délelőtt a kabát is lekerült rólunk rövid időre. Nagysimonyiból a piros jelzésen kicsit lassan haladtunk, itt akadt több tennivalónk, de az út és a táj kellemes volt. Rövid aszfalt következett Kemenesmihályfán és Kemenessömjénben, innen egyhangúbb, hosszú mezei úton haladtunk Celldömölkig. Kis pihenő és ebéd után nekivágtunk a Ság-hegyre vezető műútnak. Ez bizony nem volt kellemes. A hegyen aztán már feledtük ezt a szakaszt. Szép kilátás nyílt körben. Enyhe lejtőn, szőlők között indultunk tovább Mesteri felé, majd a Belső-hegy érintésével tértünk vissza Nagysimonyiba. A hosszúra nyúlt túráért a természet bőven kárpótolt minket. A lemenő nap csodálatos képeket varázsolt körénk.

"Égi bíbor festengeti

Az aranyos felhőket"

(Berzsenyi: Az est)