A Szigetközben jártunk.

Három nap, gyönyörű és izgalmas. Hol csendes, hol rohanó vizek hátán kalandoztunk, s talán kiálltuk a próbát. Bár volt az a pillanat, mikor a víz uralta hajónkat. Nem adtuk fel akkor sem, mikor bőséges égi áldás szakadt ránk, s az utolsó száraz ing sem úszta meg szárazon, s vacogó kezünkben reszketett a pálinkás pohár. Köszönjük Öregcsóka, hogy vezettél és biztattál minket. Szép emlékekkel tértünk haza.

"Nézem ezt a szép világot.

Mennyi bűbáj, mily talányok

Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,

Aranyos tüzes felhőben,

Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.

Tán szerelme csókját kéri...

Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e, vagy a felhő,

Vagy a lenge déli szellő,

A szelíden rám lehellő?"

(Vajda János: Nádas tavon - részlet)