Tanúhegyek 30

Tanúhegyek. A földtörténet miocén és pliocén kori vulkáni tevékenységének emlékei. A tektonikus repedések mentén felszínre törő magmából keletkeztek a jellegzetes kúp vagy koporsó alakú bazaltvulkánok.
Hálás feladat erre a megkapóan szép vidékre teljesítménytúrát szervezni. 10, 20, 30, 50 km a megszállott teljesítménytúrázóknak. Mi öten a 30-as távot választottuk. Badacsonytördemicen a rajtnál egy üveg ásványvízzel és egy csomag ropival intítottak útnak minket. Hamarosan kiderült, hogy kellett ez a plusz víz is. A Bujdosók lépcsőjén felfelé kaptatva verejtékcseppek jelezték a köveken, hogy az előttünk haladóknak sem könnyebb. De az útközben kialakított pihenőket (Lórántffy Zsuzsanna pihenő, Csáky Krisztina pihenő, Mikes Kelemen pihenője) nem vettük igénybe, egy iramban küzdöttük fel magunkat a Badacsony platójára. Itt a Ranolder-keresztnél várt minket az első ellenőrző pont és a káprázatos panoráma. Lent a Balaton, jobbra Szigliget, még kicsit reggeli párában. Még néhány kilátóhely, egy ellenőrzőpont, s indulhatunk lefelé a Kőkapu irányába. A túra 3. ellenőrzőpontját a Klastromkútnál találtuk. A kúttal szemben emléktábla jelzi, hogy itt járt II. János Pál pápa. A szervezők négyféle csokival kényeztettek minket. Badacsonytomaj felé vettük az irányt. Itt a Sörpatikában frissítőpont várta a túrázókat. "Térj be és válassz bármilyen innivalót magadnak, a vendégünk vagy!" - olvastuk a tájékoztatónkban. Persze kiderült, hogy a bármilyen ital az egy üdítőt vagy egy pohár csapolt sört jelent, de ez is nagyon jól esett. Ezt megkoronázták még a következő ellenőrző ponton, mely a Varga pincészet volt Badacsonyörsön borkóstolóval. A hatalmas tartályokban 14 millió liter bor várja a vásárlókat és borkóstolóra érkező vendégeket.
Tovább indulva enyhe kaptatón elhagytuk a Folly arborétumot, a salföldi kolostorromot, átszáguldottunk Salföldön, érintve a Kőtengert majd felkapaszkodtunk a Tóti-hegyre. Közben fényképeztem a panorámát, hegyeket előlről, oldalról, hátulról. Az Istvándy pincészetnél újabb ellenőrző- és frissítőpont következett üdítővel, lekváros és zsíros kenyérrel, itt bort már csak saját pénzen kóstolhattunk. Végül az utolsó erőpróba a Gulács. A Tóti-hegy meredek oldalával ellentétben itt kicsit könnyebb volt a szerpentines ösvényen felküzdeni magunkat. Aztán már csak a célba kellett beérnünk. Hátulról még lefényképeztem a kétpupú tevéhez hasonlító Badacsonyt, majd örömmel pillantottuk meg Badacsonytördemic házait. Célba értünk!!!
Remek túra volt, jó szervezéssel, jó ellátással! Jövőre is elmegyünk!