Pár
napos családi utunk alapján ajánlom egyéni utazóknak, vagy akár egyesületi
programként.
Maratoni,
közel öt órás vonatozás után érkeztünk Pécsre. Szállásunk a centrumban volt,
így délután már végigjártuk a kötelező látnivalókat a történelmi belvárosban,
sajnos csak kívülről, tatarozás vagy későbbi nyitás miatt. Bár még csak február
van, de már így is mediterrán hangulat fogadott minket. Sokan üldögéltek a
tereken, a sétálóutcákban a teraszokon.
A
Széchenyi-térről a Király utcába fordulva Weöres Sándort pillantottuk meg a kis
kávéházi asztalnál elmerengve. Weöres 1933-tól 1943 őszéig élt Pécsett.
Másnap
reggel a Vásárcsarnokban indítottuk a napot. Megirigyeltem a gazdag kínálatot.
Innen
utunk a Kodály Központ ultramodern
épülete mellett vezetett a Zsolnay Kulturális Negyedbe. A Zsolnay
család porcelángyárának újjávarázsolt épületegyüttese akár egész napos
programot kínál. Egyedülálló a Zsolnay aranykora kiállítás. Csodás, páratlan
válogatás a historizmus és a szecesszió korának kerámiáiból. A délután is a
művészet jegyében telt, meglátogattuk a Csontváry kiállítást. A történelmi
belvárosban, a székesegyház és az ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében
található a Csontváry Múzeum. Rajtunk kívül
csak néhány látogató volt, így zavartalanul csodálhattuk a gyönyörű
festményeket. Egyúttal megtekintettük a múzeum másik kiállítását is: Az első falvak. Az újkor
letűnt világa a Dunántúlon. Az útépítések során feltárt leletanyag segítségével
varázsolták elénk a több mint hétezer évvel ezelőtti kort.
A
sok élmény után már csak egy korsó sörre vágytunk. Jó néha az eldugott kis
utcákban is barangolni, így akadtunk rá egy igazi romkocsmára. Először a kapu
feletti Dreher táblát szúrtuk ki, odabent pedig a 60-as, 70-es évekbe
csöppentünk vissza. A sör olcsó és jó volt, a zene és a hangulat nagyszerű!
A
következő nap aztán már a túráé volt. A Széchenyi tértől felfelé indultunk, s
hamarosan elértünk a Kálvária dombhoz. A középkori
városfal hajdani északi kapujától vezet fel lépcsősor a stációkhoz és a
kápolnához. Alattunk a város, a Király utca sarkán álló templom tornyában
megszólal a zene: „A hullámos város felett / harangok hangleve folyt.” (Weöres Sándor:
Pécs)
Innen
a régi városfal mentén haladtunk tovább, majd a Tettye utcán indultunk a
hegynek. Hamarosan elértünk a Mésztufa-barlang bejáratához.
Sajnos csak március 16-tól látogatható. Felette a Tettye téren magasodnak Szatmári
György pécsi püspök 16. század elején épített reneszánsz nyaralókastélyának
romjai. Balra a Magaslati úton gyalogolunk tovább a pálos rend
templomáig,
mely a modern magyar építészet egyik szép példája. A templom mellett már
rátérünk a sárga háromszög jelzésre, mely felvezet minket a Misinára. A
Mecsek-kaputól végre elhagyjuk az aszfaltot, a túraút a hegyoldalban kanyarog
felfelé. Elsétálunk a Kardos úti
kulcsosház
mellett. Kissé elhanyagoltnak tűnik, működik vajon? Jó helyen van mecseki
túrákhoz! A Misina tetején a TV-torony és környéke lehangoló. A torony oldalán
„tányér” erdő, mellette félig bontott, régi szocreál épület, pihenésre csupán
egy törött pad szolgál. Nem is töltöttünk itt időt, megkerestük a sárga sáv
jelzést, azon folytattuk utunkat a Tubes irányába. Hétágra süt a nap, az erdő
gyönyörű. Az avarban mindenütt hóvirágok és hunyorok emelik büszkén kis
fejecskéiket. Itt és most már tombol a tavasz. A túraút kényelmes, sűrűn
elhelyezett információs táblákon ismerkedhetünk a növényvilággal. Egy helyen
sok-sok madáretető, pár méterre padok, ahonnan csendben figyelhetjük a
le-leszálló cinkéket.
A
Rotary-emlékkőnél választani kell, merre tovább? Innen indul a sárga irányított
körrel jelzett Rotary tanösvény, mely megkerüli
a Kis-Tubes és a Tubes csúcsokat. Mi a sárga sáv jelzésen folytatjuk utunkat, s
hamarosan elérjük a Kis-Tubes (581 m) csúcsát, majd hamarosan a Tubest (612 m).
Itt a János-kilátó tetejéről megcsodáljuk az alattunk elterülő várost, majd a
sárga kereszt jelzésen Pista bácsi pihenője és a Kis-rét érintésével, a Tubes
és a Misina másik oldalán sétálunk vissza a Dömörkapuhoz. A sárga sáv és a
Mária-út jelzésén ereszkedünk le a Tettye térre. Itt a megfáradt túrázó
betérhet egy barátságos sörözőbe, ahol a sör mellé házi rétest is vehetünk. A
Mária-út jelzésén térünk vissza a városba, érintve a Havas
Boldogasszony-templomot.
A
megtett túra hossza 17 km, szintkülönbség felfelé 484 m, lefelé 492 m volt.
Másnapi
túránkat a Barbakántól indítottuk. A
Klinika mellett haladtunk Mecsekalja, Patacs felé. Itt elhagytuk a
Mária-utat, a faluban jelzetlen úton mentünk a Szent Márton-templomig, innen az
„Sz.M” jelzésen sétáltunk egészen a zöld sáv jelzésű útig, azon jobbra fordulva
értük el az Éger-tetői
kilátót.
Szép panoráma tárult elénk, szemben a Misinával és a Tubessel. A kilátó
környékén nagy rét, asztalok, padok csábítanak pihenésre. Az Éger-tető
megkerülésével, gyönyörű erdei úton ereszkedtünk le az Éger-völgyi tóhoz. Rövid
pihenő és sörözés Magyarürög településen, majd tovább a zöld sáv jelzésen,
véget nem érően halad az út házak között felfelé kapaszkodva. Úgy tűnik, hogy
sosem érjük el az erdőt. Aztán végre becsatlakozunk a Dél-dunántúli Pirostúra
útvonalába, melyen jobbra indulunk tovább. Szép út. Béke. Madárdal. Az avarban
medvehagyma zöldell. Az erdei tornapálya és a Mandulás után, az Állatkert előtt
a már ismert sárga háromszög jelzésen ereszkedünk vissza a városba. Jó kis túra
volt ez is!
Az
út 19 km, a szintkülönbség felfelé 474 m, lefelé 467 m volt.
A
túra utak mindenhol jól jelzettek.
A
tájékozódásban a Cartographia Mecsek, Villányi-hegység turistatérképe és a Pécs
várostérkép segített.
Viszontlátásra
Pécs!
Juhász Gyula:
Pécs
Nyájas Dunántúl
szelíden ívellõ
Áldott ölû
hegyei koszorúzzák
A régi várost,
melynek égbe zengõ
Harangszava
szent, magyar szomorúság.
A város régi, ó
de örök ifjú
Remények gazdag
lombjai borítják,
Öreg kapukból
fiatal hit indul
És jobb jövõbe
lelkesedve hírt ád.
Mecset smaragdja
tör a mély azúrba,
Keresztje
mellett félhold mélabúja,
Magyar, török
megbékélt múltja int
S hol barna
alkony bontja fátylait,
Virrasztva és
vigyázva várva vár
Víg virradást a
bús „magyar határ”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése