Kissé távoli, de szép túrahelyet választottunk. Reggel a Szent György-hegy felé autózva a felkelő nap vörös korongja szép időt ígért. A hegyet kevés hó borította, itt-ott jeges szakaszok nehezítették a felfelé, de leginkább a lefelé haladást. A tetőről szép kilátás nyílt a hegy lábánál fekvő Raposkára és a távoli Tapolcára, néhány helyen azonban ködfoltok ültek a tájra. A híres bazaltorgonák tetejét vékony hósapka fedte. A kulcsosháznál rövid pihenőt tartottunk, majd enyhe lejtőn leereszkedve eljutottunk az Ify-kápolna romjaihoz. A kápolnát a II. világháború után Ify Lajos plébános építette saját birtokán, miután önkéntes száműzetésbe vonult. Mestere volt az orgonák és harmóniumok építésének, itt a kápolnában is volt egy harmónium- és egy óragyűjteménye. 1967-ben hunyt el, sírja a kápolna feletti bozótosban található. Nagyon szomorú látványt nyújt a vandalizmus és a pusztulás a környéken.
A szőlősorok között hamarosan megérkeztünk a Lengyel-kápolnához, mely a Balaton mentén a barokk művészet egyik legszebb példája. 1760 körül építtette a lengyeltóti Lengyel család.
Innen hosszabb országúti gyaloglás következett Szigligetig. A téli napsütésben most csendesen magasodott a hegyen a várrom a település fölé. Rajtunk kívül csak néhány kisgyerekes család sétált a falak között. Alattunk a Balaton víztükrét tejszerű köd borította. A Szent György-hegyig még napsütésben tértünk vissza, de a hegyet – most a nyugati oldalán – megkerülve már itt is nyirkos szürkeség borult ránk. Ennek és az elmélyült beszélgetésnek köszönhetően aztán páran a sor végén rossz irányba mentek, majdnem megkerülték újra a hegyet. Rövid időre a sor eleje is elbizonytalanodott hollétünket illetően, de végül mindenki szerencsésen megérkezett Marika borospincéjébe, ahol zsíros kenyérrel és forralt borral várta a társaságot.
Köszönjük Marikának a szíves vendéglátást, Lacinak pedig a túravezetést!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése